19:52 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :() |
a falon a harmadikon a földtörténeti korok vannak felsorolva, a földtani intézet lehet ott, vitrinben gyűrődések és árkok és kőzetrétegek, szóval mire oda értem az olvasásban, hogy karbon szilur devon, már folytak a könnyeim mesélem, és tényleg azon sírtam, hogy mennyi, de mennyi idő telt el azóta, hogy idegyűrődött az avas, és mennyire jelentéktelen vagyok, egyedi, megismételhetetlen és felesleges vagyok, istenem, de sok idő, és nevetek, hogy bőgtem emiatt. aztán megdicsérik a körtés gorgonzolás rukkolás rizottómat* és a nevetésemet.

22:59 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(3) |
az arany corvin üzletház felirat komoly galambszar-veszélynek van kitéve, mert némileg kilóg a fal síkjából. a galambszar a közhiedelem szerint fél a hegyes tárgyaktól, ezért szögekkel riasztják el a párkányokról, kiugrókról és a fal síkjából kilógó feliratokról is. az arany corvin üzletház minden betűje szöghátú. sün. de a galambszar valójában a galambból jön, azt meg nagyon nem zavarják a százasszögek. az arany corvin üzletház minden betűje összeszart sün.

az építészt meg egy ordenáré kurva ihlette, ezt szeretném a falára firkálni. hát így nem annyira nagy ügy az a pár szögesszaros betű.

ha jobbra tekintek ezek után, láthatom, hogy egy munkás eszeget a fehér kisbusz hátuljából, bent még hárman ülnek, egy nikecelltáblát fektettek a térdükre, az az ebédlőasztal, meg még ketten háttal támaszkodnak és szemmel stírölik a csajokat, a csajokon tűsarkú, fényes fehér műbőr csizma és fekete és szőke haj van. egy fekete, egy szőke, mindig így állítják őket párba. nekem egérszínű a hajam, de úgy mondta, hogy mézszínű.

na de inkább milyen ocsmány ez az épület bal oldalt. bosszankodjak csak valamin, ami eltűnik, ha becsukom a szemem, hogy a kapcsolatok, a nemkapcsolatok eszembe se jussanak.

14:05 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :() |
zárójel bezárva mondja, ami azt jelenti, hogy vége az aktuális szenvedéstörténetnek, ami a világa origójáról, a búvalbaszott lovestory-ról szól, aureliano buendía ezredes beleszeretett remediosba, de remedios egy kőszobor, egy próbababa, egy guminő.

szánalmas amikor visszazökken a monológból a valós térbe és időbe, kialszik a szeme, zárójel bezárva. a paprikajancsit visszacsukja a dobozba, hogy aztán megint előugorjon valami banális inger hatására. ajtócsapódás, ébredés, kenyér, víz, lábnyomok, fésű. hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. remedios mindenütt és mindörökre.

olyan szépen tud szenvedni, hogy szeretnék fájdalmat okozni neki.

21:14 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(2) | szívcsütörtök
vannak ezek a perverz kapcsolati hálók. a bordáim alá be van akasztva egy, vagyis több gumipók, a gumipókok másik vége pedig be van akasztva az ő bordái alá, és a többiek bordái alá is, és nekik is vannak még gumipókjaik, amin további személyek lógnak a szívüknél fogva, vagy nem lóg rajta senki, és csak fityeg a kampó és beleakad mindenbe, és ha valaki megmozdul a rendszerben, az mindenkinek fájdalmas lesz, mert nagyon kellemetlen érzés, ha mellmagasságban egy vagy több gumipókon rángatnak. és mindig mocorog valaki, mert a világ az nem egy statikus hely. 

szóval kiakasztgattam mindenkiből a kapmóimat, a kiakasztást nevezhetjük szakításnak is, hogy most csak egy valakivel köt össze a gumipók, de nyolcezer kilométernél már annyira feszít, hogy úgy érzem, ki fognak pattani a bordáim a szegycsontból, a szívem meg kiömlik a lábam elé, és rálépek, mint arra a meztelen csigára tegnap, és szétcsúszik a talpam alatt, mint az a meztelen csiga tegnap.

13:30 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :() |
egy nagy kövér egér vagyok a sarokban, ahogy a hátamon fekszem, olyan gyorsan dobog a szív és olyan sűrű a lélegzet, sose fogok így elaludni. oda kell figyelni a belégzésre és a kilégzésre, lassan és mélyeket, hogy kevesebb oxigén kerüljön a véráramba. hűvös és párás levegő szűrődik belém a szúnyoghálón és a légjáratokon keresztül, és őszi mocorgás, szabályos emelkedés és süllyedés a mellkasban, surrogás és zörgés odakint.

fekete árnyék ugrik be egészen puhán az ablakon, és sikítanék, hogy segítség, de hirtelen nincs kiáramló levegő, ami megrezegtetné a hangszálakat, és nincs beáramló levegő sem, és összeszedem minden erőm és kinyitom a szemem. nincs fekete árnyék. csak a rágcsálók szőrszálai csúsznak el a vizes faleveleken az avarban, a köd pedig behordja a hangot, az álom felerősíti nyikorgássá és koppanásokká. nyugi.

a hanyatt fekve kell a bizalom, úgy vagy a legvédtelenebb mondta kétezerhétben judit, amikor beköltözött a szobámba, ha úgy tudsz aludni valakivel, akkor nem félsz tőle, most hanyatt fekve alszom az ősszel, az egyedülléttel és a nyitott ablakkal, hogy megmutassam nekik, hogy nem félek tőlük. meg stressztünetek, azok vannak.

22:23 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(1) |
a felnőtt nők unalmasak, csak a munkájukról képesek, mondta, festett favágók, hát lassan már én is csak arról tudok picsogni, pedig olyan nagy és színes ez a világ, és annyi, de annyi más fájdalmas és borzasztó dolog van benne

22:47 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(7) | nincsenavilágonkedd
ha rajtam múlna, nem lenne mellem, csak valami nagy laposság, persze amikor ezt előadom akkor jaj de hülye vagyok, nem hogy örülnék neki, más nagyra tömeti mondják, de én azóta utálok sportolni, amióta a csöcsöket a nyakamba kell rögzíteni ahhoz, hogy ne fájjon az ugrálás és amióta előrehúzódik a vállam védekezésképpen, hogy ne legyen látványosság ez a két hetvenöt bés zsírcsomó.

lógnak a testemen, nem túl szépek, az egyik talán nagyobb is, mint a másik. gyomlálom róluk szemöldökcsipesszel a fekete szőrszálakat és vásárolom rájuk a megfelelő színű, anyagú, tartású, fazonú melltartókat és megpróbálom nem agyonrúgni azt, aki a ruhát átbökő mellbimbókra bámul, és megkérdezi, hogy fázok-e.

0:57 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(1) |
a kulcscsomó, az együtt bevásárlás, a spáros szatyor, a másik fogkeféjének használata olyan kispolgári, mint azok a mesterkélt mondatok, begyakorolt, sokszor elmondott viccek, amit már rutinból darálnak le, a végén mégsem sikerül a csattanó, mert felcserélik a szavak sorrendjét.

ismerem a saját kliséimet, és eltérek tőlük. aztán megijedek a társaságtól, hogy nem tudom megfelelően dekódolni a hangsúlyokat, a úgynézést, a beszéd és a hallgatás váltakozását, a belső poénokat, amiket én még nem érthetek és ezért nem is szabad együttérzően nevetnem rajtuk, és akkor újra a magánközhelyeimhez fordulok, hogy legyen valami puha és biztonságos körülöttem.

van anyámnak egy művicsora, amit akkor húz fel az arcára, ha utálatos ismerőssel beszélget, minél rémesebb a téma, annál jobban kivillannak a fogai, kimúlt a kutyus, hát ez rettenetes, részvétem satöbbi, és már szalad is szét a szája. néha azt veszem észre, hogy fáj az arcom a vigyorgástól. akkor tudom, hogy menekülni kell.

0:39 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(1) |
ültél ott csontok nélküli, medúzaszerűen lógó karokkal mondta, mintha nem is te lennél, igen, a belső szerveim megkocsonyásodtak a félelemtől, és már zavarba se tudtam jönni attól, hogy megláttalak suttogtam vissza, mert suttogni szeretek. pedig ha van olyan, hogy lelki testképzavar, akkor neked az a bajod, lélekképzavaros vagy, és beszélt még a vonzó kisugárzásomról is.

a kisugárzásomat egyébként egy tőlem függetlenül létező, kezelhetetlen, tekergő csápként képzelem el. de lehet hogy csak a dekoltázs szinonimája.

15:45 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(2) |
az olcsóbolt körülbelül akkor nyitott meg, amikor még sokan nevezték tanácsházának a polgármesteri hivatalt, megszokásból. a ruházati, az ábécé és a zöldséges közé épült, a nemhivatalos járdára. az emberek általában szeretnek a nemhivatalos járdán járni, kis ösvényeket taposni a fűbe, de itt nem nőtt fű. az egész placc le volt betonozva, mégis ott volt az a vadcsapás, amire így ráépítették az olcsóboltot, hogy aztán kerülgetni kelljen. adtak neki nevet is, de később annyiszor váltott tulajdonost és cégtáblát, hogy elfelejtettük, minek is hívják valójában. lehetett kapni benne olcsó dezodorokat, olcsó parfümöt, olcsó tusfürdőt, olcsó mosogatószereket és olcsó hajfestékeket és műanyag felmosóvödröt, partvist lapáttal, tíz darabos színes szivacsot és olcsó körömlakkokat.

a körömlakkokat imádtuk. nóri, anita és én. és az olcsóboltban mindenféle színű körömlakkot árultak, még feketét is. (anyu ugyanazt az egy üveg piros körömlakkot használta nyolcvankilenc óta, de csak batyusbálba. nóri anyukája nem lakkozta a körmét. anitának nem volt anyukája.) nóri egy átlátszó kéket vett, amit ha vastagon kentünk, akkor hullaszínű lett a körmünk tőle, ha vékonyan, akkor meg nem is látszott, hogy festve van, csak csillogott. én meg sárgát, mert a sárga volt a kedvenc színem hatodikban, és ment a sárga trikómhoz és a sárga dzsekimhez és a sárga hátizsákomhoz.

este vissza kellett menni szolfézsra, vittük a zsákmányt magunkkal, és itt báhánat ehelnem ér het, a szihív oly vihigan éb red. ez azelőtt játszódik tehát, hogy kiraktak volna a fahangom miatt a kötelező énekkarból. a szolfézs tanár festette ki a körmeimet az új sárga lakkal először, mert nem bírta nézni, ahogy bénázok bal kézzel a pad alatt.

másnap kémia órán az osztályfőnököm azt mondta, hogy egy kis kurva vagyok, meg mondott még mást is és behozott egy nagy zöld üveget, itt van az aceton, lemosod. az osztályfőnököt még két, a kémiát pedig négy éven keresztül gyűlöltem. nyolcadik végéig mindent megtanultam, hogy ne tudjon rossz jegyet adni, aztán hagytam kikopni a használhatatlan tudást. hát összesen ennyi maradt abból, hogy három évig a kémiával gyötörtem magam: sósavat és hipót együtt sohasem és lett egy nem túl eredeti hasonlatom.

16:47 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(6) | pinaszőrvasárnap
amióta a csávóm könyvelőmatróznak szegődött, nem nyestem meg a punibundát. este nézegettem a tükörben, lassan kezd újra göndörödni, nyolc év csupaszság után elég érdekes látvány. azt vártam, hogy felnőttebbnek fogom érezni magam ettől a feminista vállalástól, de úgy tűnik, tényleg csak szőrösebb lettem, a női kiteljesedés még odébb van.

12:40 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(6) |
ebben az egyetem jellegű épületegyüttesben (ez egy igazi szó-selyemvirág mondta, és mutatta a kezével, ahogy egy selyem rózsabimbó kibomlik, csak próbálom magam pontosan kifejezni válaszoltam)
szóval vannak benne termek és előadók és padok, táblák, olyan táblák, amire ha filccel írsz, ki tudod nyomtatni és érintőképernyős táblák, vetítővásznak, hordozható és beépített projektorok, laptopok, wifi és ppt prezik és van benne eszperantó nyelvvizsga-hirdető plakát is.

ez az eszperantó nyelvvizsga az egyetem legbunkóbb mellékterméke, igazán jellegzetes, életszagú megoldás, egy tömör metafora, benne van a könnyebb vég megfogása, a kíváncsiság hiánya, a kiskapukeresés, az elsunnyogás, a másik oldalról meg a cinikus leszarás, tudjuk, hogy nem ér semmit, de nesze, papír.

ó, hogy utálom a rohadt felsőoktatást.

persze lehet, h nem is az eszperantó miatt, csak azért, mert még mindig nem küldtek egy fillér segélyt ösztöndíjat se, nekem meg szükségem van arra a barna, rojtos bokacsizmára.

21:15 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :() |
lerúgom a piros csizmám ahogy megérkezünk és beleülök a pótszékbe. ide-oda gurulok a lakásában, már elég jól tudok manőverezni, bár az íveket még nem érzem igazán. egyszerűek a szabályok, ha a két kereket ellentétes irányba csavarom, akkor kanyarodok, ha túl gyorsan akarok rükvercben elindulni, akkor meg borulok.

szegény kis mozgássérült lány, mondja, odagördül, megsimogatja az arcom, pálinkát tölt, szeretek inni vele. a többiek ribizlibort kapnak, a lakás előző tulajdonosa egy patikus volt, az ő hagyatékából válogatják az irodalmat, sade márki tizenöt évest kínoz olvassák fel a gyertyafénynél, vihogunk. összekapaszkodnak a kezeink, hogy legalább a testünk ne legyen magányos.

tízharminckor rákattintom a féket a kerékre, kicsit bizonytalanul kelek fel. egy óra múlva a buszról még becsípve szállok le, vigyorgok bele a kutyaugatásos falusi estébe.

11:55 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(3) |
most már egészen biztos, hogy m.ország minden háztartásába bevezették az internet-drótot, mert az (egysejtűek, papucsállatkák, férgek):(értékes emberek) arány az átlagos kommentelők közt megegyezik az irl tapasztalható aránnyal (96:4).

12:11 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(1) | párkapcsolatszerda
a monogámia hülyeség mondja az egyik.

és igen, én is ezt bizonygatom magamnak, hogy ne fájjon. ne fájjon, hogy a szerelmem megcsal, egyel, kettővel, hárommal.

mert nem az az igazi megcsalás, ha lefekszik másokkal, hanem ha hazudik, az a megcsalás.

ó, hát hazudozik is.

0:05 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :() | nyomorkedd
tudom, hogy az ilyen apróságok is mennyire fel tudnak törni téged.

fel tudnak törni, milyen találóan fogalmaz, bólogattam magamban, hát igen, úgy megy ez mint az új cipővel, először a vízhólyagok jönnek, és csak akkor szeretem igazán hordani, amikor már kicsámpáztam, de addigra meg bőrkeményedések nőnek a lábamra, és h a sorozatos akadályoktól meg a balfaszkodástól ugyan így nőnek a vízhólyagok és a bőrkeményedések az élettapasztalat-nyúlványra. aztán láttam persze, h csak félreolvastam, és le tudnak törni, azt írta.

nem vagyok valami kudarctűrő. ezen mindenképp javítani kell, különben elég szomorú lesz a cselekmény.

19:38 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(2) |

ez egész életemben okot fog adni arra, hogy utáljam a világot reggel hat és dél között

23:21 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(7) | zombicsütörtök
hát tessék akkor, kaja.

beleordít az álmomba a rádiocafé, elkúszok a zuhanyig, anyám valahonnan megszólal, hogy mozduljak meg, és ne a forróvíz alatt tervezgessem a jövőt, de én csak a következő két órát próbálom összeállítani magamban. kávé. ruha. kávé. hideg. busz. kávé. busz. iskola. nem. vissza. visszagyűröm magam a paplan alá. fúrógép az agyban. megérkeztek a munkások, akik nikecellel bugyolálják be a falakat. a hallójárataimat párnákkal töltöm fel. halk fúrógép az agyban.

fél tízkor meghalok. kinyitom a szemem és főzök egy kávét. meg kell írni. képtelen vagyok. ez a létezésem formája, a képtelenség. majd megírom. majd.

kávé, ruha, hideg, busz, hideg, busz, iskola. azt veszem észre, hogy a magamhoz beszélős stílusban tolom a tudományos munkatársnak. gyorsan lezárom a mondatot és iszkolok kifelé.

a kezemről foszlik a bőr, tényleg zombi vagyok állítom fel a diagnózist, leszakad a karom, minek hozok magammal mindig egy túlélőfelszerelést ebben a retikülben, ha már úgy is kimúltam.

huszonöt perc néma önsajnálat a távolsági buszon, kérjük, mindenki fogja be a pofáját, ez a lány elhalálozott. aztán fej a vállak közé, karok szorosan a törzs mellett, ha nem nyújtózkodok nagyon, akkor hazaérek, mielőtt teljesen kihűlne a testem.

tűz, serpenyő. olivaolaj és hagyma és fokhagyma és arborio. bor ezer és ezeröt között, csak egy fél deci. forró zöldségalaplé merőkanalanként (édeskömény, zellerszár, gomba, zellergumó, petrezselyem, petrezselyemgyökér, salotta, póré, egy hete elkészítve, fél literenként lefagyasztva). és belga vaj és parmezán és darált dió. fél csomag maradék zellerszár gyufaszálra vágva, forró alaplében blansírozva. hozzákeverve. és aprított zellerlevélkék a tetején. maradék borból fröccs előtte, fröccs utána. a nap egyetlen étkezését nem lehet elhülyéskedni.

meg kell írni. még mindig képtelen vagyok.

12:07 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :(3) |
a katyvasz, amit itt leírok, hát csak részben igaz, részben meg a fejemben történik, vagy a gyomromban, vagy más időben és más térben, de ez mind a jelen idejű, eperegy valóság része

14:31 | [oszthatod] [f] [g] [d] [t] [d] | :() |
élveznem kellene, ahogy a klorofill kiszalad a levelekből, de ilyenkor csak a fájdalomérzékelő receptoraim működnek.

mert rendellenes, hogy októberben huszonöt fok van mondták a zöldek, engem tulajdonképpen az sem zavarna, ha decemberben is huszonöt lenne válaszoltam, aztán megvesztegettek egy almával és a környezetbarátnőjük lettem egy aláírás erejéig. azért továbbra is szorgalmasan lélegzem ki a széndioxidot, és ha az éghajlat nem változik meg egy féléven belül, akkor elbúcsúzhat tőlem a kontinentális zóna. készséges lányokra szükség van a negyvenedik szélesség alatt is.