tíz percet késik az ígérthez képest, ez alatt találkozok az ilyesztő cowboyjal, kétszer. a manusz szalmakalapban van, sárga haj lóg ki alóla, mint az ózban a madárijesztő, az arca pedig fehér és kifejezéstelen, összeéghetett egyszer, nem hasonlít a nyakbavállas kis indián helyiekhez, de tuti hogy nem turista. megfogadom, hogy legközelebb lefotózom, de persze amikor visszajön, nem bírok hozzá szólni.

a csávó akivel dugok, kihajol a jógaterem ajtaján, még egy picit várjál, jó, mondja a kezével, mutató és hüvelyk ujját közelíti. akkor talán a lakásodra, gondolom, de sétáljunk egy kicsit, oké. mondta már hogy jön hozzá egy banya, couchsurfing, és inkább hozzá most ne és inkább dobjunk be egy teát meg hát miért nem öltöztél fel rendesen, betegvagy, és tényleg gecihideg van, egyenesen az ország belsejéből, hát én talán akkor mennék is, ha ilyen elfoglalt, elindulunk vissza, beszél arról hogy oroszul kéne tanulni, te még mindig a ruszki csajon vagy felakadva, mert már kibaszottul unom hallgatni a sztorikat a nőről.

a pillanat amikor rádöbbenek, hogy ma este nem lesz szex az illető az úrral, sőt. óriási hogy van internet meg pornó, voltszerencsém, a két hazai színésznő bravúrosat alakított.

te tök hülye vagy mondta a csávó akivel dugok, hát miért osztassz ilyen képeket, a sebes lábamról, ami bütykös is, és gány rajta a lakk. tényleg tiszta hányás. gyorsan témát váltottam hogy a szabadság alatt az emberek gyakran kapnak szívrohamot.

az érzelmi és szexuális életem olyan, hogy a fal adja a másikat, viszont legalább tudom, hogy nem lesz ennek jó vége, nem csak úgy csinálom boldogan, és aztán váratlanul kezemabilibe.

majdnem minden nap eszek.

minél tovább jutok a spanyollal, annál inkább érzem hogy sehol se tartok.

az alvás elég jól megy, kivéve aznap, amikor leégett a talpam és azt álmodtam hogy egy pici ólomkatona-hangya fúródott a boltívbe, és a kis dárdájával böködi az ideget. másnap addig kenegettem aloe vera levéllel, amíg el nem múlt.

nagyon egyszerű.

mexikóban tombolán (sorteo) osztják a sorkötelezettséget, fekete és fehér golyókkal. aki fehéret húz, az bevonul. a pool az összes tizennyolcat betöltött férfi.

a szállodai szoba falai sárgák és rozsdabarnák, a lámpa falapos ventillátora kattog a százhatvan centis életterem fölött egy méterrel. a levegőt ennél jobban megmozgatja a minibár, amikor a termosztát beindítja és egy kicsikét bakkan.

ukrajnából. a vörös megmutatja a bicepszét aztán leveszi a trikóját aztán fog egy besárgult spanyol nyelvkönyvet és orosz akcentussal felolvas, nem értem miről van szó, mert a szöveget olvasó férfi testére voltam csak képes figyelni mondom. legkisebb hatásfokú nyelvlecke.

nemzetközi kapcsolataim.

majd ha kell a fix romantika és egy férj, varrok magamnak halottak testrészeiből, mint a frankenstein.

neked kell beszélni, monta a görény, mert nekem nincs mit monadni, és leült a széles vállú angolember mellé, neked kell jobban akarni, szóval az egyenjogúság, az smafu? neked kell a görény ismételgette, a szélesvásznú angolúr pedig tudta, hogy a makacsság a görények meg a macskák normális tulajdonsága. szerencsére a hasad pont odaillik a háthomorulatomba, gubancolódott hozzá, tökéletesen, válaszolta a szélessávú angol férfi, majd belebúgott egy dalt a szőrébe, vett neki nyers halat, rizsa nélkül, és elkapta a nátháját. hát ez nem egy túl barátságos és nyitott görény, de legalább hagyja magát, ha úgy van, és általában úgy van.

mostanában a görény rossz véleménnyel van rólam.

autósmozi a tengerparton, némafilm zenekarral, tereminen csipogó galambok, a teremin szép átkötés is egyben, tizenkilenc körül találta fel Tyermen, a filmet pedig huszonkilencben mutatták be, szintén orosz. úgy kell rajta játszani, hogy beletartod a kezed a két antenna közötti levegőbe, kísértethangszer, a hangja meg az a kísértethang, amikor megjelenik a geiszt. megérkezik a közönség a moziba kinyílnak a székek látja magát a strand kilencszázhúszban oroszországban, bemutatjuk a zenekart, volt ott trombitás, kürtös, hegedűs. akkor elmondom mi volt a városban, jó?

magyarázom. aztán hogy a kapcsfordban bizonyos részek válogatva megfelelő helyen kivágva beteríthetnék a képernyőt, azt benntartom. ha egyedül lennék, a többit is benntartanám, nem okoz feszülő érzést.

az oroszok szerint a kosárlabda lányoknak való, nem magas fekete férfiaknak.

szép mentés egyébként, szerinted ezek a maják megnéznék az ember a felvevőgéppelt, vagy csak a flimesztétika szakosok. alex otaola, aznonos fesztivál

natália olyan harcsaverás néha, elnyivákol a tengerparton, az első két sor sikít neki, nagy félhold ül a strandkendőkön a színpad fénye vonzza ezeket, egy nem túl népszerű állóhelyen elhimbálózok magamnak én is, mesélősen köti össze a számokat mint lovasi a kispálban, tudom, vagyis amikor még volt kispál. haza kéne lépni csak egy kicsit a koliba és beleragadok az ágyba. a visszaúton az árusok mindenkit jegyespárnak szólitanak és valami szépet vegyen a titkárnőjnek, a titkárnőjét dőlt betűvel, nekem meg szépségem, magának minden ingyen van, komolyan. riviera maya jazz festival.

meggyorsította lépteit a strand felé még az hiányzik, hogy egy parkolni szándékozó kisteherautó basszon el rinyált magában az irgalmatlanul tökéletes testű férfi. megjelenése kisebb izgalmat okozott a kitikkadt högyek körében, nekem elindult a nyálelválasztásom, azt hiszem pár pillanatra a számat is eltátottam, vagyis mittudomén, persze miért is lenne nehéz pont mexikóban pont füvet szerválni, két hason heverésző nő felemeli a fejét majd teljesen elnedvesedik a látványtól.

a gyerek előbb térdre dobja magát, aztán úgy görnyed össze, hogy integráltja egy elég szabályos henger. belegurul a tengerbe. hola a strand legmegsültebb sugárpapája kiált rám, miért pont egy ilyen piros szpídós geci, az isten áldjon meg.

nem drága és nem igényes szórakozás, ezt nyújtja a szittyó, és mi másra lenne szüksége a nép széles rétegének, meg nekem. közben, ne felejtsem el, a mexikói öböl vize mossa a lábam, kőzetpor és halott állatok csontjának keverékén taposok.

spanyolul tanulok.

a szüzességemet kilenc évesen veszettem el, a szomszéd kislánnyal, aki nyolc volt. berángatott a házunk mosókonyhájába, hogy játszunk papásmamást, látta a szüleit szex közben, meg persze megtaláltuk a magazinokat is. levetkőzetetett és elkezdte szopni a farkamat, de az még nagyon kicsike volt, hát csak úgy cumizta mint a babák a cicit, végül azért felállt valahogy, akkor a hátára feküdt, az égnek meredtek a lábai. így dugtunk, persze elsülni nem tudtam.

fiúval először tizenkét éves koromban voltam, az unokatestvérem velem egyidős, vagyis három hónap van közöttünk, mindenfélét ki akar próbálni az ember. hogy adjam neki a seggem monta, én persze akkor sem voltam hülye, előbb te a tiédet, oké oké, letolta a nardágját én meg jól bevágtam neki, akkor már sápítozhatott. a nagynéném ránk nyitott, képzelheted, milyen dühös volt, még a végén szétrepesztitek egymás segglyukát, hát nem szabad ilyet csinálni.

alvaro a hölgyek és urak örömére a hajómenzán vacsora közben meséli.

végül a pincér kihozott két fotóalbumot telistele csupasznőkkel, akik ott a helysznen a közeli vagy távoli múltban villantottak cickót, egy fénykép erejéig, vagy kitudja, egész estére. az albumokat nem szabad lefotózni tette hozzá. papírképek, ezeréve ilyet nem.

és ezt így hogy, érdeklődtem. arra szeretett volna célozni, izé, esetleg én is bekerülhetek a pompás gyűjteménybe. ingyen italért. tizenhat vagy tizenhét ilyen albumunk van, egyébként.

coconuts, cozumel, mx. (szeptember 1. elveszett bejegyzése)

eközben a karib tengeren: hurricane season, 50 csomós szél. a hajó ringat/a bab fingat.

cabin inspection. havonta ellenőrzik a mentőmellényeket (kettő), a füstjelzőt (nincs leragasztva), a kabin állapotát (szép tiszta), és hogy ne legyenek tiltott tárgyak (hosszabbító, kávéfőző, rezsó, gyertya, kaja). reggel tízkor, többnyire szanaszéthajjal, félcsupaszon, és akkor dörömbölnek az ajtón és két három ember becaplat ebbe a pici odúba, és nyűgös vagyok egész nap utána. mint egy nagyon geci főbérlő, olyan ez a vállalat. az első. első szerződésem, két hete vagyok a hajón, és hallom hogy kiabál a szeku meg zörögnek az ajtón, meztelen vagyok, és hát reggel ugye, állt a farkam, mondja. és a fiúmon sics ruha, és ágyban vagyunk, ezek meg nyitják az ajtót és jönnek be. valahogy sikerült betakargatni magam, meg mondtam is, hogy csak akkor kapcsoljanak villanyt ha akarják látni a merev péniszem. mert megérkeztem a hajóra, három nap és bumm! mutatja a kezével is a tíz ujja egy pontból spriccel szét, bumm, szerelmes lettem.

minden mérésnek van hibája, ami torzítja az eredményt. ez a hiba számítható. a hiba tendenciái megmutatják melyik oldalra húzott a kutató. mert valamelyik kimenet kedvezőbb, akkor arra hajlik a mérés, vagy mondjuk az ürge pesszimista, ez nem szándékos, csak így működik az agy. ha ismerjük a hibát, lehet korrigálni. nyugdíjas professzor, néha ilyeneket mondanak, meg a bicskás sztori, az öregeket szeretem.

a kezembe adta. kimentünk a fedélzetre, sötét párás éjjel, megcsókoltam, és akkor elővette és a kezembe adta, én meg, mit aki sose fogott faszt dobtam el, tegyed vissza, azisten. aztán a kocsmában kértem a csajától egy tollat, mert ilyesmit a nőjének a swarovski tollával kell lejegyzetelni.

jason-illat és doktor-illat mindenfelé a hajón. magyarázom, hogy amikor gyerek az ember, van egy ronda babája, de csak az kell, a lenyírt hajú, a koszosruhátlan, az összeftirkált testű ócskababa, mer azzal szeret játszani, hát nekem azért kell viktor, rövidhajú összefirkált testű koszos, mert azzal szeretek. az ócskacsávóm. de azért jók voltak az illatok is. csak nekem nyávog a lovasi, más úgyse érti.

piros pihe a lépcsőházban. [egy táncos kosztüméből]. elhagyta az ördög a tollát.

a találttárgyak a kedvencem, lom szirszar, gyémántgyűrű meg költészet, kis rózsaszín disney princesses táska tele cukorkával meg lucky charmssal.

elhagytam a svájcibicskámat mondta mr brown, rozsdamentes acél, kiskés, kisolló, körömreszelő, konzervnyitó, csavarhúzó, emlékszem a szegény papának volt ilyen, mondjuk mr brown idősebb mint a papa, de jobban is tartja magát, mert a papa már tíz éve hogy rákban, mr brown meg krúzol, és elhagyja a bicskát, amit hatvanhét júniusában vett, tampában mesélte, olyan női dolog, egy üzleti útról orlandoból hazafelé, szóval tampában ragadt egy pár órára, mert késett a csatlakozás, mondta az utca nevét ahol sétált, meg még a bolt nevét is, ami csak késeket árul, szóval meglepte magát valami csecsebecsével, a svájcibicskával. és most meg el van veszve. hogy még mindig tetszik emlékezni a részletekre is, az beszarás. világosodjon ki a múltam nekem is nyolcvan felé, légyszi, istenakárki.

jézusos bögért mexikóból. dollár körül adják a megában, az olyan teszkóféle. petinek rögtön olyan kell, leközelebb hoztam neki szentcsaládosat.

grand turkon az étterem, a titkos kert, coconut cream pie és turki sör. a szigeteken még a tisztavíz is import, minden marha drága, meg semmi különös, de nyeljük, mert valamimás, nemhajómenza.

töredékek az asztalról, időrendben.

ha valaha is szeretnék jeletéktelen kapcsolatokat, aztokat a hajón kell megejteni, aztán néha visszagondolni, semmi, a véraláfutások eloszlanak a bőr alatt, semmi. életem gyenge minoségu kínai trikó. értelmetlen szavak gondolatfoszlányba gabalyodott pihe, súlytalanság űr hajó.

szpész.

szia anyu, az idő jó, a matrózkaja stabilan szar (sav. káposzta, rum, spenót, kétszersült), st thomason egy manusz megmutatta a gyíkját a zsinagóga mellett.

a szobám közepére dobják a horgonyt terjednek a hullámok a vasban.

random. egy nagy pillangó vagy egy kis kolibri a hajó hátából az elejébe vezet, a neontól nekicsapódik a falnak, órákra a szárazföldtol biztos itt aludt tegnap óta, és most nincs hova, a 11. mentőcsónak mellett eltűnik. aztán a lépcsőn lefelé a szőnyegtisztító ember, havonta cseréli a hajót, kisherceg, a technikusok magánya milyen romatikus mondom, persze mitért belőle, és megint megfagy a gyomrom, és kúszik fel a hideg a nyelőcsövemben, és megyek a szobámba, hagyom magam sírni. hugyozok, letakarítom a festéket a fejemről.

grand turk, belize, roatán, st thomas

archiv.

korfun a falvakban olyan közelről nézik egymást a házak, hogy ha szembeforgalom van, akkor az egyik betolat a legközelebbi mellékutcába, így férnek csak el az autósok. néha, amikor jön a busz, 5-6 kocsi is be kell hogy húzódjon ideoda, kisközbe, véletlen öblökbe.

nálatok mit táncolnak az emberek, kérdezte a dominikai recepciós, miközben bachatazni tanított az éjszakás műszakban. (nálatok/laknake/állatok. milyen kötés lehet az agyban, hogy miközben írom, erre gondolok)

új.

két üveg barackpálinkát is pakolok, nekem sose a túrórudi hiányzik.

nemzetközi vizek nemzetközi nyelve. mamagájó [mamagayo. filippínó.], hát az olyan lógós, mint én, hogy most is a kávégépet kellene takarítanom, de veled beszélgetek mondja a horvát pincér az üres menzán, a kerek hajóablakok harminc centi mexikót mutatnak, lögybölöm a langyos tejeskávét, ebéd, mert nem tud mindenki rendesen angolul, de például a maffiát mindenki érti, na az a lopás.

hajószótár.

babaloo. [ajamaikaiaké.] hülye, hülye vagy, kisbutám, micsináltálmegint.

banana. szívás. cheif gave me bananas again. már megint szivat a góré.

csikicsiki. szex. dry dock. szárazdokk, szex hiánya.

paesano. [olasz.] földi, édesanyanyelvű csapattag. tezsvír. hatvan ország kilencszáz szerencsétlenje.

six o'clock knock. hatórai kopogtatás, történik az anyakikötőben. útilapu. mehetszamerrelátsz. nem jelentik be előre, de várható, ha a csapattag rossz helyen lopott, baszott, verekedett vagy ütötte ki magát. a reptérig kíséret is jár.

takataka. és közben mutatja a kezével a sokabeszéd jelet, mint egy kacsacsőr, hüvelykujj szembenéz a másik néggyel, és így többször összecuppantja őket. lepetyepe lepetye.

(csomagolás, mitvigyek közben)

a tengeri levegőtől mindig kicsit sós a bőr, a szája, az ujjaim a hajában mászkáltak, és egy delfin éppen egy egyszarvút kefélt a karibi naplementében. leharapta az ajkamat, rózsaszín rágógumi forgatta a nyelvével. ügyesen belém csusszant a lepedő meg csak itta a vért.

sósvizi emlékek keverve nyállal keverve filmekkel és dalszövegekkel keverve álommal keverve véresgecivel, bájital, nesze roofie a boroskóládban. hajókonyha speciál.

elvarázsoltál mondja, ha ez vudu mondja, akkor nagyon jól csinálod mondja. vihogok illedelmesen. (kinyomtatott fotójára csirkeszívet kötök kifésült hajszálaimmal)

miért olyan jó az édesség, ha csak árt nekem.

kisszavak (jelentéktelenség, mitszámítás)

megyek pisilni veszem fel a bugyit, hogy legyen mit letolni és behúzom a neonfényes fürdő ajtaját és letolom és rágubbasztok a klotyóra, erre bekukucskál, aztán szélesre nyitja, menjél már, és néz és hallgatja és vigyorog, milyen undok, komolyan.

akarom vele az egész történetet, költözzön be, dobálja szét a vackait, vesszünk össze, csalódjunk meg csaljunk, legyek rossz hozzá és ne szeressem. withyou.

Creation seems to come out of imperfection. It seems to come out of a striving and a frustration. And this is where I think language came from. I mean, it came from our desire to transcend our isolation and have some sort of connection with one another. And it had to be easy when it was just simple survival. Like, you know, “water.” We came up with a sound for that. Or “Saber-toothed tiger right behind you.” We came up with a sound for that. But when it gets really interesting, I think, is when we use that same system of symbols to communicate all the abstract and intangible things that we’re experiencing. What is, like, frustration? Or what is anger or love? When I say “love,” the sound comes out of my mouth and it hits the other person’s ear, travels through this Byzantine conduit in their brain, you know, through their memories of love or lack of love, and they register what I’m saying and they say yes, they understand. But how do I know they understand? Because words are inert. They’re just symbols. They’re dead, you know? And so much of our experience is intangible. So much of what we perceive cannot be expressed. It’s unspeakable. And yet, you know, when we communicate with one another, and we feel that we’ve connected, and we think that we’re understood, I think we have a feeling of almost spiritual communion. And that feeling might be transient, but I think it’s what we live for.

ideadod a vonalzót egy kicsit kérdezem, mit akarsz mérni nyújta oda és fogom és beigazítom pinamagasságba, mondom a farkamat, huszonöt centi, ahhoz mit szólsz, vagy inkább ne is szólj semmit, tudom, kivételes adottság. biztos fáj a csávód segge mondja. nem, oda soha nem dugnám, csak hagyom, h lemélytorkozzon.

így dolgoznak a lányok a tengeren.